Szeretettel köszöntelek a Jóbarátok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Jóbarátok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Jóbarátok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Jóbarátok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Jóbarátok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Jóbarátok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Jóbarátok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Jóbarátok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Van az úgy, hogy éjszaka nem jön az álmok évada,
Csak a csend ölel át idebent.
Van az úgy, hogy elkísér, különös érzés benned él,
Nem is új, mégis más ragyogás.
Kikötők, azok a rég volt szép idők, üzen a part,
Nyugtalan vérem hajt feléd oly rég.
Van az úgy, hogy én vagyok, akiben minden felragyog,
Ami volt, s így dalol, szabadon.
Talán - mint az óceán - végtelen - ez a szerelem.
Van az úgy, hogy visszatérsz, ahonnan indulni is félsz,
Ha a múlt megkísért utadon.
Voltak fák, csillagok, voltak arcok, lábnyomok,
Ne tagadd, megmaradt, ami fáj.
Kikötők, azok a rég volt szép idők, üzen a part,
Nyugtalan vérem hajt feléd oly rég.
Kikötők, azok a rég volt szép idők, üzen a part,
Nyugtalan vérem hajt feléd oly rég.
Van az úgy, hogy visszatérsz, ahonnan indulni is félsz,
Ha a múlt megkísért utadon.
Hisz voltak fák, csillagok, voltak arcok, lábnyomok,
Ne tagadd, megmaradt, ami fáj.
Igen, így maradt, örökké végtelen ragyogás nélküled..
A szerelem...
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!